A legutóbbi "kapcsolat" csak pár hétig tartott. Intenzív volt és fantasztikus, amikor biztos vagy benne, hogy öszetartoztok a másikkal, amikor mindenben hasonlítotok és már a nyári közös nyaralást tervezgetitek.
Csodás randik, és órákon át tartó beszélgetések után azonban a fiú egyszer csak megváltozik. (Ismerős ugye?) Korábban minden estét végigbeszélgettünk, édesemnek, babának szólított, most azonban ezt leváltotta a "hello, mizu" heti kétszer, hogy azért melegen tartsa a "beszélgetést".
Miután pedig a barátnőddel sokadszorra rágjátok át magatokat azon, hogy mit csináltál rosszul? mi az, ami miatt nem keres a srác?, rájössz, hogy valójában nem is benned van a probléma.
A srác is szingli, agglegény, ezen pedig esze ágában sincs változtatni. Sokkal elfogadhatóbbnak tartja azt a megoldást, hogy egyszerre két-három lánnyal randizgat, és mindannyiukkal elhiteti, hogy ő az egyetlen.
Fájdalmas ráébredni az igazságra.
Isten hozott az elveszett ártatlanság korában...
"Ezrével, sőt tízerzével akadnak ilyen nők a városban. Ismerjük őket, és elismerjük, hogy szenzációsak." (C B.) Dolgoznak, egyetemre járnak, karriert építenek, mindent megtesznek, hogy önállóan is képesek legyenek megállni a helyüket a világban. És mindannyiuk szingli.
A kérdés adott, miért van annyi fantasztikus, okos, csinos szingli nő, és hogy hogy nincs ilyen sok okos, vicces, jóképű agglegény? Vagy ha léteznek, merre vannak?
Az éretlen húszévesek, a kapós harmincasok és az magabiztos negyvenesek között, hogy hogy nem találunk egy számunkra tökéletes pasit? Nagyítóval keresve sem jön szembe a 'hőn áhított nagy szerelem, mi pedig kiegyezünk egy középszerűen megfelelő pocakos ürgével, mert ő legalább megbízható, és biztosan visszahív a második randi után?
A biztos mindig jobb, mint a bizonytalan? Vagy egyszerűen képtelenek vagyunk több bántást elviselni a bizonytalantól?
A válaszokat mind ismerjük, csak bevallani nagyon nehéz. Szinglinek lenni pedig a legmerészebb és talán legnehezebb dolog manapság. Túlélni egy olyan városban, ahol a csapból is a társkeresés, a kapcsolatok és a szex folyik.
Tényleg tiltólistán vagyunk? Vagy mi tesszük kispályára magunkat?
Képek forrása: 1
