"Húszas éveiben járó fiatal, csinos, életvidám, értelmiségi nő, érett, egzisztenciával rendelkező, határozott férfit keres, komoly kapcsolat céljából."
Tulajdonképpen mit is akarunk? Kapcsolatot? Társat? Szexpartnert? Mi célból lépünk fel minden nap Tinderre, nézegetjük az Insta-falat, vagy csekkoljuk a Facebook-ot?
Átalakult az egész társkeresés. Mostanában nem mosolyognak ránk a férfiak az utcán, a villamoson, vagy a közértben. A közértet is felváltotta a pláza, a romkocsma, meg az internet. Az új módi az okostelefonba boruló hajkorona és a szaporán pötyögő hüvelykujjak. A szüleink korában a fiatalok bulikban, koncerten ismerkedtek, ehhez képest most egy buliban maximum a facebook-elérhetőséget cserélhetjük ki egy másik emberrel, és rettegve nyomkodjuk a telefont, hogy mikor jelöl már be ismerősként, vagy mikor csilingel a Messenger az első üzenetet jelezve.
Reménytelenül párt keres mindenki, a cél lehet eltérő. Hosszú kapcsolat, rövidtávú, hosszútávú de szexen alapuló, trófeabarátnősdi, vagy csak simán szex. A kínálat óriási, de a tökéletes párt megtalálni hihetetlenül nehéz. Évek óta randizgatok, láttam már cifra dolgokat, de mégis a legnagyobb változást a pesti társas életben, a Tinder megjelenése óta vélek felfedezni.
Ez olyan, mint egy vírus, beférkőzik az életünkbe, és terjed. Őszintén szólva én is egy barátnőmtől hallottam róla először, az akkor már „szexpartner kereső” applikációról, de mégis nagyon kiváncsi voltam, hogy mi motiválja a fiatalokat, sőt akár az idősebb korosztályt a regisztrációra. Ahogy írtam korábban, a célok eltérőek. Egy negyvenes jólszituált férfi megpillant egy 23 éves csinos lányt, egyéjszakás kalandot keres, tetszik neki a lány, így jobbra húzza Tinderen, a lány ugyan 25-40-ig állította az érdeklődési körét, maga is tudja, hogy 27-28 éves szexi, sportos, helyes pasit keres, hosszú kapcsolatra. A negyvenes pasi képe láttán azonban elmosolyodik, jobbra húzza el ő is, így „párok” lesznek. A férfi boldog, rögtön „Kezicsókolommal” köszönti a lányt, majd ez az utolsó alkalom, hogy bármit is „hallanak” egymásról.
Számtalan „match” (Közös érdeklődés esetén „párok” leszünk) után bátran állíthatom, hogy a másodperc töredéke alatt hozott „szimpátia-döntések” súlya olyan jelentéktelen, mint egy tollpihe. Természetesen van kivétel, de merre visz el minket a Tinder-es társkeresési mozgalom?
Soha többé nem ismerkedünk majd étteremben, a buszon vagy a kávézóban, sorban állás közben?